A test-lélek-szellem egységéről

A test-lélek-szellem egységéről

TEST:
Test alatt a fizikai testet értjük minden fiziológiai funkciójával és igényével együtt. Ide tartozik még az anyagi világ minden megnyilatkozási formája, amit látunk, tapintunk, stb.

SZELLEM:
Szellemhez tartozik első szinten az elme, a gondolkodás, felsőbb oktávja az Örök Szellem, aki képes felülemelkedni a személyes benyomásokon, aki mindennel és mindenkivel EGY. Ezzel kapcsolódunk a Felettes Énhez, az Univerzumhoz, a Teremtőhöz.

LÉLEK:
Lélekhez tartoznak az érzelmek, intuíció, felsőbb oktávban lényünk örök része.

Elválaszthatatlan egységet képezve alkotják az embert. Az ember, a test-lélek-szellem egysége. Azaz egyszerre létezünk három párhuzamos (egymás feletti) síkon. Olyan ez, mint a víz. Létezik szilárd, folyékony és légnemű halmazállapotban. Sokszor a három együtt van jelen. Egyik a másikba át tud alakulni. Egy zárt rendszerben, ha az egyik halmazállapotban több van, akkor a másikban kevesebb, az oda-vissza alakulás folyamatos, egyensúly jellemzi a rendszert.

A minket körülvevő világ, éppen úgy, mint mi magunk, mind rezgés. A világmindenség 100%-ban rezgés. Ebből 95% energia és információ. A maradék 5%-ot (csillagok, bolygók, emberek, állatok, növények, stb.) mi anyagnak nevezzük, mely nem más, mint a legsűrűbb rezgés.  A test (anyag) a legsűrűbb rezgés, olyan, mint a víz szilárd halmazállapota.
A lélek már nem olyan „sűrű” rezgés. Megfelelője a víz folyékony halmazállapotban. A lélek inkább energia, de tartalmaz kis mennyiségű anyagot is, ez az a 21 gramm, amivel könnyebb lesz valakinek a teste, mikor meghal (távozik a lélek).

A szellem a „legritkább” rezgés, ez már csak energia és nem tartalmaz anyagot. A test, lélek, szellem közös jellemzője a mintázat, mely egyértelműen meghatározza a rezgést. A test maga a 60-120kg hús, a lélek az, amit auraként tudunk és láthatunk. A test a lélekben úgy helyezkedik el, mint egy tál vízben a szivacs. Maga a szellem a tobozmirigyben található. A szellem határozza meg tudatunkat, azaz hogyan látjuk a világot.

Amikor a test-lélek-szellem hármas azt a feladatát éli, játssza, amit leszületéskor bevállalt, akkor minden rendben van, harmónia van. Azonban amikor az útról az ember letér, akkor megbomlik a harmónia, megbomlik az egészég is. Az életünk legfontosabb része, hogy felismerjük a feladatunkat, azt, amiért megszülettünk, amit meg kell tanulnunk, meg kell élnünk. Ha ezt nem vagyunk hajlandóak felismerni, megélni, akkor a szellemi síkon megjelenő diszharmónia áttevődik lelki síkra, komoly lelki problémákat okozva, majd egy idő után áttevődik testi síkra, betegségben, fájdalomban mutatkozva meg.